A feltehetőleg a hordozókönyv gerincéből kifejtett apró töredéket több más, nem kottás pergamencsíkkal együtt egy genotherm tasakban tárolva találtuk meg a könyvtár raktárhelyiségének a Régi Magyar Könyvtár köteteit őrző szekrényében 2020 nyarán.
A töredék anyakódexe nagy valószínűséggel egy ciszterci antifonále volt. Ezt a fragmentum két oldalán szerencsésen fennmaradt egy-egy énektétel, illetve azok sajátos zenei tulajdonságai igazolják. A rektó a Pretiosus athleta Domini Stephanus responzórium részletét őrizte meg. A responzórium, amely minden bizonnyal az István első vértanú matutínumának egyik nokturnusában foglalt helyet, Európa-szerte a zsolozsma monasztikus, csaknem kizárólag a ciszterci forrásokra jellemző válogatásában jelenik meg. A klosterneuburgi ágostonos forráscsoport egyetlen antifonáléjától eltekintve (Klosterneuburg, Augustiner-Chorherrenstift, Bibliothek, sign. 1011, CANTUS: http://cantus.uwaterloo.ca/source/123654) valamennyi ismert forrása ciszterci eredetű (vö. CANTUS: http://cantusindex.org/id/601873). A versón az István-matutínum egy következő responzóriumának verzusa, a Mortem enim quam salvator torzója maradt fönn. Ez a verzus nem tartozik a ritkaságok közé: a közép-európai, köztük a magyarországi zsolozsmahagyományokban is állandó helye van az István-offícium 7. tónusú Lapides torrentes responzóriumának oldalán (vö. László Dobszay – Janka Szendrei, Responsories, Budapest: Balassi Kiadó, 2013, nr. 7117). A töredéken fönnmaradt verzus dallamfoszlányaiból azonban nem a 7. tónusú, viszonylag mozgékony klasszikus verzusdallam, hanem egy csaknem végig egyetlen, feltehetően d- hangon álló recitatív dallammenet rajzolódik ki. Az összehasonlító forrásvizsgálat alapján szinte bizonyosak lehetünk abban, hogy ez a dallam a 4. tónusú Mortem enim verzushoz tartozott. A töredéken kivehető hangok magassága alapján pedig a foszlányokból a dallam transzponált 4. tónusú változatát rekonstruálhatjuk. A Mortem enim verzus 4. tónusú változata viszont nem a Lapides torrentes, hanem a Patefactae sunt ianuae caeli István-responzóriumhoz tartozott, különleges transzpozíciója pedig éppen azokra a ciszterci forrásokra jellemző, amelyek a Pretiosus athleta Domini Stephanus responzóriumot is tartalmazzák. A fragmentum ciszterci eredete ily módon két oldalról is bizonyságot nyert.
Czagány Zsuzsa