Az Irrigabat igitur antifóna zárószakasza után következő, Lectio I rubrikával bevezetett olvasmány elárulja az antifóna pontos helyét a matutínumban, illetve a töredék két oldalának sorrendjét. Eszerint az Irrigabat az első nokturnus 3. antifónája volt, amely a rectón kezdődő Cum discubuisset és a feltehetően utána lejegyzett második antifóna (Secus pedes illius) után következett. Ez a funkció megegyezik az európai források többségének rendjével, eltér azonban az esztergomi kódexekétől (Str-3, Str-8, Ist-42), amelyekben a Cum discubuisset-ciklus (benne az Irrigabat antifónával) a második nokturnusban kapott helyet. Ebben a funkcióban jelöli az antifónákat a Szepesi Antifonále is (f. 82v-83r, vö. http://cantus.sk/image/7216). Egyedül a kalocsa-zágrábi zsolozsmaforrások, valamint néhány szepességi breviárium illeszti a három tételt az első nokturnusba. Vö. CAO-ECE V/B, Esztergom (Sanctorale) (MTA Zenetudományi Intézet: Budapest, 2006), 114-115; VI/B Kalocsa-Zagreb (Sanctorale) (MTA Zenetudományi Intézet: Budapest, 2008), 86-87.
A négyvonalas rendszerben feltehetőleg a c- és f-vonalat akarták pirossal meghúzni, de előfordul, hogy éppen a két másik (d- és a-vonal) a piros.
Czagány Zsuzsa