Kérdéses a Mezey-féle bencés eredet-meghatározás (antiphonale monasticum), mivel a képlékeny húsvét utáni időszak dacára a töredéken látható tételsorrend a bencés forrásokkal összevetve feltűnően nagy eltérést mutat. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy a kvadrát töredék ferences anyakódexhez tartozott. A BU-119-el összehasonlítva jelentős a tételválasztás párhuzama a ferences forrásokban a húsvét oktávája után megjelenő nagyantifóna-sorozatokkal. A Bu-119 segíti a tájékozódást s a zsolozsmarend pontos azonosítását a fragmentumon látható, nehezen rekonstruálható helyen. A Iesum qui crucifixus a húsvéti oktávában induló Benedictus-antifóna sorozat legutolsó tétele lehet, ezt követi a húsvéti oktáva utáni hétfő 2. vesperás-antifonája (Alleluia, alleluia), majd a hétköznapok Magnificat-antifónái. Igaz, hogy a BU-119-ben az első tételválasztás a Pax vobis ego sum, és töredékünkön ez a tétel nem szerepel, de ez az egyetlen különbség, amely szerintünk nem érinti a proveniencia kérdését. A sorozat ugyanazokkal a tételekkel halad tovább (Mitte manum, Quia vidisti, Misi digitos, Multa quidem). Díszkódexre utal, hogy ez utóbbi antifóna-sorozat tételeit a lap szélén piros római sorszámmal is megjelölik.
Gilányi Gabriella