A hordozókönyvet, Révay Péter 1613-ban megjelent Commentariusát a neves jezsuita történetíró Kaprinai István (1714–1785) kapta ajándékba 1759-ben Susztrik Andrástól, amint azt a kötet belső címlapján Kaprinai saját kezű bejegyzése tanúsítja. A feltehetően sárosmegyei származású Susztrik András László (†1760) az 1720-as évek elejétől állhatott a kassai székhelyű Szepesi Kamara szolgálatában, végigjárva a korabeli hivatalnoki ranglétrát az írnokságtól kezdve a titkári, majd kamarai tanácsosi rangig. (Bővebben lásd Fallenbüchl Zoltán: A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII–XVIII. században, Levéltári Közlemények 38. évf., 1967/2, 193–236.) 1722-ben még csak mint jegyző – Juratus Cancellariae Cameralis Notarius – írta alá magát a néhai Körtvélyessy Ferenc (Zemplén m.) javait felsoroló konskripcióban (https://archives.hungaricana.hu/hu/urbarium/view/hu_mnl_ol_e156_a_fasc038_no055/?document=1&pg=5&bbox=134%2C-2409%2C2692%2C-1064); 1723-tól a Kamara lajstromozója, 1735-től 1741-ig titkára volt, 1752-ben pedig már tanácsosként szerepel a Rakamaz falu adózási kötelezettségeit jegyzékbe foglaló urbárium végén (vö. Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. Nyíregyháza, 1987, 167, 194, 199). Minden bizonnyal élete utolsó éveiben találkozott Kaprinai Istvánnal (aki 1755-től 1765-ig a kassai jezsuita kollégiumban oktatott), s ajándékozta neki könyvét nem sokkal halála előtt.
A könyv borítójául egy feltehetően a 14. század végén, vagy a 15. század elején készült antifonále lapja szolgált. Az anyakódex cseh eredetű, amint erről nem csak a fragmentum jellegzetes kottaírása, de tartalma is egyértelműen tanúskodik. A verso utolsó sorában ugyanis Szent Ludmillának, Csehország patrónusának verses zsolozsmája kezdődik. Az Ecce iubar matutinum-história a 14. századtól kezdve a proprium bohemicum fontos része, s a cseh zsolozsmaforrások jellegzetes eleme. Adatok hiányában nem tudjuk, hol és mikor kötötték be Révai Commentariusát. A cseh kódex lapjának fölhasználásából mindazonáltal óvatosan arra következtethetünk, hogy a bekötésre Magyarországon, valamelyik felvidéki könyvkötő műhelyben került sor.
Czagány Zsuzsa