Részletek

Numerus
F174
Műfaj
Antiphonale
Kor
s. 14/15
Könyvtári lelőhely
Budapest, Egyetemi Könyvtár, Kézirat- és Ritkaságtár
Jelzet
Fr. l. m. 221
Anyag
pergamen
Mennyiség
1 teljes fólió lefejtve
Oldal magassága
495 mm (teljes)
Oldal szélessége
320 mm (teljes)
Írástükör magassága
370 mm (teljes)
Írástükör szélessége
220 mm (teljes)
Oszlopok száma
1
Sorok száma
9 kotta- és szövegsor
Írás
gothica textualis
Notáció
késői esztergomi notáció (erdélyi)
Notáció/megjegyzések
4 piros vonal, c-kulcs, f-kulcs, g-kulcs, custos
Hordozó 1.
Fragmentum Collectionis Szamosközyanae et adnotationes historicae Gyulaffy, de variis negotiis. Anno 1602–1615.
Hordozó 2.
Litt. orig. 272/b
Tartalom
Augustini cf.
Származás
Erdély (?)
Bibliográfia
Szendrei, A magyar középkor hangjegyes forrásai. Műhelytanulmányok a magyar zenetörténethez 1, MTA Zenetudományi Intézet, 1981, F 174; Mezey László, Fragmenta latina codicum in Bibliotheca Universitatis Budapestiensis, Fragmenta Codicum in Bibliothecis Hungariae, I/1, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1983, 188.

Képek

Leírás

A töredéken egy különlegesen szép magyar zenei notáció tárul elénk. A korábbi kutatás (Mezey, Fragmenta latina codicum, 188, lásd a Bibliográfiát) pálos eredetűnek vélte a fragmentumot, s elsőre a hagyományos, kötött szerkezetű kottakép is megerősíteni látszik e véleményt. A liturgikus-zenei tartalom áttekintése alapján mégis kételyek támadhatnak bennünk: a töredéken ugyan a pálosoknál is kivételes tiszteletnek örvendő szent Ágoston zsolozsmájának részletei olvashatók – az első vesperás antifónái (Laetare mater nostra-sorozat) és a responzórium (Vulneraverat caritas) –, az antifónák némelyikéhez azonban nem a jellegzetes pálos, hanem az esztergomi dallamváltozatok társulnak (vö. pl. a5 Inventus igitur). Érdekes, hogy egyes (dallamilag megegyező) tételek, pl. a responzórium, a mikrovariációk szintjén mind a pálos, mind az esztergomi változattól eltérnek, s leginkább a Váradi („Zalka”) Antifonále dallamaihoz közelítenek (Váradi Antifonále II, f. 77r–79r, facsimile kiadása: Czagány Zsuzsa, Antiphonale Varadinense s. XV, vol. II. Proprium de sanctis et Commune sanctorum, Musicalia Danubiana 26/2, Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, 2019; az Ágoston-história magyarországi megjelenésformáiról lásd Szendrei Janka, „Középkori zsolozsma Szent Ágostonról”, Magyar Egyházzene 3, 1995/1996/1: 37–50).

A pálos eredetet aprólékosabb összehasonlító vizsgálatot követően a notáció analízise sem támasztja alá egyértelműen. E szép hagyományőrző notációt, úgy tűnik, két késő-középkori hagyományág emlékanyagából is regisztrálhatjuk: egyrészt pálos, másrészt erdélyi egyházmegyés környezetből. Az előbbi példái: – feltehetően a központi Budaszentlőrinctől távolabb eső, periférikus pálos hagyományőrző szkriptóriumokból – Zagreb, Nacionalna i sveučilišna knjižnica, R 3612 (18. sz.-i pálos processzionále 15–16. századi töredékborítója); Budapest, Központi Papnevelő Intézet Pálos Könyvtára, Fr. l. m. 90; Budapest, Egyetemi Könyvtár Fr. l. m. 255 (adatbázisunkban F 796); Csíksomlyói Ferences Könyvtár, Sign. Inv. 744 (vö. Czagány Zsuzsa–Muckenhaupt Erzsébet–Papp Ágnes, „Liturgikus és kottás középkori kódextöredékek a csíksomlyói ferences kolostor egykori könyvtárának állományában”, in A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Társadalom- és Humántudományok. Csíkszereda, 2006, 149–232, Cz. Fr. 11); Częstochowai pálos kantuále, Częstochowa, Biblioteka Jasnogórska, R. 583, p. 14 és 384. Az utóbbi, Erdélyhez kapcsolódó, egyházmegyés hagyományból származó töredékek: Budapest, Központi Papnevelő Intézet Pálos Könyvtára, Fr. l. m. 120; Güssing, ferences kolostor könyvtára, 4/184, Csíksomlyói Ferences Könyvtár, Fragm. 53, uo., Sign. Inv. 3786 (Czagány–Muckenhaupt–Papp, „Liturgikus és kottás középkori kódextöredékek, Cz. Fr. 8)  és feltehetően a jelen töredék. Ezen írások közös vonása a punctum vs. többi neumaszerkezet méretének-írásmódjának megkülönböztetése: a punctumot nagyobbra rajzolják, mint a többi jelet, feltehetően másik tollat használva hozzá. E közös jellegzetesség mellett a két csoport közti különbségek is szemet szúrnak: az erdélyi neumakombinációk szokatlanul vékonyak, olykor kissé rendezetlen benyomást keltenek a horizontális-megtört rajzolatok, élesebbek a törések, másféle az f-kulcs, mint a pálos példákon. Talán az itt látható szögletes-vonalas, kötött erdélyi írásmód előzménye lehet kelet-magyarországi egyházmegyés körből a Szendrei-katalógus F 337 számú töredéke. Ezt a csoportot állítottuk szembe a „sallangos” erdélyi notációtípussal (lásd Gilányi Gabriella, Mozaikok Erdély ismeretlen gregorián hagyományából. Egy 14. századi antifonále töredékei Güssingben. Resonemus pariter, Műhelytanulmányok a középkori zenetörténethez 1., szerk. Czagány Zsuzsa, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, 2019), mondván, ez a szálkásabb erdélyi típus bizonyosan nem Dél-Erdélyhez kapcsolódik (a sallangos igen), származási helyét inkább északabbra keresnénk.

Erdélyi származásra enged következtetni a hordozókönyv is: a kódextöredékbe Szamosközy István erdélyi történetíró feljegyzéseit kötötték.

Gilányi Gabriella

Tartalom

RISM Folio Tempus Dies Hora Műfaj Incipit Tónus Cantus ID Mel. Num.
H-Bu Fr. l. m. 221 recto Augustinus cf. V1 a1 Laetare mater nostra* 1 202821 Ant-1496
H-Bu Fr. l. m. 221 recto Augustinus cf. V1 a2 Huius mater devotissima 2 202284 Ant-2132
H-Bu Fr. l. m. 221 recto Augustinus cf. V1 a3 Distulit autem 3 201273 Ant-3100
H-Bu Fr. l. m. 221 recto Augustinus cf. V1 a4 Surgens autem 4 204821 Ant-4266
H-Bu Fr. l. m. 221 verso Augustinus cf. V1 a5 Inventus igitur 5 202633 Ant-5076
H-Bu Fr. l. m. 221 verso Augustinus cf. V1 R Vulneraverat caritas* 8 602540
H-Bu Fr. l. m. 221 verso Augustinus cf. V1 V Ascendenti a convalle 8 602540a