Notációját tekintve bizonyosan magyar forrás, jellegzetesek a hosszú punctum-befutóvonalak, hosszú, nyújtott vízszintes elemek (pl. clivis), összeírt kettős punctum a climacusnál. A commune plurimorum martyrum harmadik nokturnusának számfölötti responzóriumai lehetnek a feltüntetettek, amely magyarországi viszonylatban archaizmusnak tekinthető, e tételeket magyar forrásban ebben a pozícióban nem találtuk meg. A 12. századi Codex Albensisben – Graz, Universitätsbibliothek, Ms. 211 – az Exsultabunt a commune plurimorum confessorum zsolozsmában jelenik meg. Vö. László Mezey– Zoltán Falvy (ed.), Codex Albensis. Ein Antiphonar aus dem 12. Jahrhundert. Monumenta Hungariae Musica 1. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1963.
A Voce mea antifóna lejegyzése feltehetően hibás: a 7. tónusú, g-re írt tétel a töredéken f-re transzponálva jelenik meg (ennek megfelelően szekunddal lejjebb transzponált zsoltárdifferenciával), a zárószakasz azonban g-re érkezik, így a transzpozíció értelmetlen.
Gilányi Gabriella, Czagány Zsuzsa