Lefejtése előtt az apró fragmentum egy nyolcadrétű kolligátum gerincét erősítette. Kottaírása a korai esztergomi notáció francia hatást tükröző 13. századi állapotát dokumentálja, így biztosra vehetjük, hogy az anyakódex – egy hangjelzett breviárium – Magyarországon készült.
A töredék a zsolozsma éves rendjében szeptemberben (a Pünkösd utáni 14. vasárnaptól) olvasott Jób könyvéhez kapcsolódó responzóriumokat, valamint a matutínum harmadik nokturnusában sorra kerülő evangéliumi szakaszt és homíliát tartalmazza. Liturgikus-zenei tartalma alapján a rektó és verzó oldal egyértelműen azonosítható: a rektón elkezdődő homília a verzón folytatódik és fejeződik be.
A fennmaradt szöveges és énekelt tételekből következtethetünk az egykori breviárium szerkesztésmódjára. Mivel a töredék rektóján a Memento mei responzórium után rögtön a Lukács-evangélium perikópája és Beda Venerabilis hozzá tartozó homíliája következik, majd ismét egy kikottázott responzórium (Paucitas dierum), feltételezhetjük, hogy az anyakódex a Jób könyvéből vett olvasmányokat és a megfelelő responzóriumokat együtt, a liturgikus használat folyamatának megfelelően rendezte el, nem pedig egymástól elválasztva, külön sorozatokban, ahogy azt a magyarországi breviáriumok többségében tapasztaljuk.
A rektó tetején kibetűzhető szövegsor az Et non revertetur verzus része, amely a Memento mei Deus responzóriumhoz tartozik. A verzusválasztás a magyarországi forrásokban nagyon ritka: párhuzamát egyedül a szepességi eredetű, ma a gyulafehérvári Batthyáneumban őrzött R II 46 jelzetű nem kottás breviáriumban (f. 45r), valamint a Szepesi antifonáléban találjuk (f. 13v–14r, vö. https://cantus.sk/image/7086).
Czagány Zsuzsa