A Csíki Székely Múzeum lefejtett kottás kódextöredékei közül a T 106, T 49/b, T 56/c, T 56/d, 2191 és T 35/b jelzetek alatt őrzött összesen kilenc töredékes kódexlevél három anyakódexhez tartozik. T 106 és T 56/c (rendszerünkben F 1225, F 1226) három fóliója egy 15. századi antifonáléból, T 49/b és T 56/d (F 1227, F 1228) négy fóliója egy kora 15. századi kottás breviáriumból, 2191 és T 35/b (F 1229, F 1230) egy-egy fóliója pedig egy, a 14. század második felében másolt breviáriumból származik. A három anyakódexet egy tágabb kódexcsalád tagjaiként azonosíthatjuk.
Az antifonále és a két hangjelzett breviárium minden bizonnyal a dél-erdélyi szász térség valamelyik egyházának szerkönyvei közé tartozott. Erről nemcsak a töredékeken fönnmaradt, a régióra jellemző metzi-német gótikus kottaírás erősen német hatást mutató változata, de a rekonstruálható liturgikus-zenei tartalom is tanúskodik (ehhez lásd az egyes töredékek elemző leírásait). Muckenhaupt Erzsébet könyv- és kötéstörténeti kutatásainak eredményei, a hordozók kötéséből kifejtett kísérőanyagok, valamint a néhány hordozón fönnmaradt tulajdonosi bejegyzések ugyancsak arra utalnak, hogy a bekötésre és a kódexlapok felhasználására szászföldi műhelyben került sor. (Bővebben lásd a Bibliográfiában megadott tanulmányt.)
Az F 1229 fragmentum Szent Orsolya és társnői (a 11 000 szűz) zsolozsmájának részleteit – a matutínum második nokturnusának két responzóriumát – őrizte meg. A Gloriosus Deus in sanctis suis história a gregoriánum teljes európai anyagában a ritkaságok közé tartozik. Annál feltűnőbb, hogy Magyarországon az északi (szepességi) és keleti (erdélyi-szász) térség forrásaiban sűrűn előfordul (vö. Kovács Andrea, Corpus Antiphonalium Officii Ecclesiarum Centralis Europae V/B Esztergom / Strigonium (Sanctorale), MTA ZTI, Budapest 2006, 271–272, 300).
Czagány Zsuzsa