A Csíki Székely Múzeum lefejtett kottás kódextöredékei közül a T 106, T 49/b, T 56/c, T 56/d, 2191 és T 35/b jelzetek alatt őrzött összesen kilenc töredékes kódexlevél három anyakódexhez tartozik. T 106 és T 56/c (rendszerünkben F 1225, F 1226) három fóliója egy 15. századi antifonáléból, T 49/b és T 56/d (F 1227, F 1228) négy fóliója egy kora 15. századi kottás breviáriumból, 2191 és T 35/b (F 1229, F 1230) egy-egy fóliója pedig egy, a 14. század második felében másolt breviáriumból származik. A három anyakódexet egy tágabb, feltehetően a dél-erdélyi szász vidék valamely egyházához tartozó kódexcsalád tagjaiként azonosíthatjuk.
Az egykori antifonále összesen három, mára lefejtve, az őrzőkönyvektől elkülönítve tárolt töredéke két hordozókönyvön – ősnyomtatványon maradt fönn: két csaknem teljes fólió Rainerius de Pisis 1477-ben Baselben nyomtatott Pantheologiája első kötetének szolgált elülső és hátsó előzéklapjául (F 1226/1-2), a harmadik (F 1225) Astesanus de Ast 1477 előtt ugyancsak Baselben megjelent Summa de casibus conscientiae hátsó kötéstábláját erősítette hasonló módon. Az antifonále negyedik, mára elveszett lapja minden bizonnyal az Astesanus-kötet elülső táblájához volt ragasztva, melyen halványan fölfedezhető a hajdani fólió szöveg- és kottasorainak lenyomata. A három fragmentum liturgikus és zenei tartalmából ítélve az Astesanus-kötetből előkerült egy, mintegy fél fóliónyi szakadozott töredék a Rainerius de Pisis-kötetben megőrződött két, csaknem teljes fólió közé illeszkedett az anyakódexben.
Muckenhaupt Erzsébet véleménye szerint (lásd a Bibliográfiában megadott tanulmányt) a kötetek bekötésére dél-erdélyi, szászföldi műhelyben-műhelyekben kerülhetett sor; a kötések megerősítését szolgáló kódextöredékek anyakódexe is feltehetően erről a vidékről származott. Ezt támasztja alá a töredékek rekonstruálható liturgikus tartalma, valamint kottaírása: mindkettő feltűnő hasonlóságot mutat a Brassói magyar evangélikus templomban I F 69 jelzet alatt őrzött 14. századi hangjelzett breviáriummal.
A három fólió együttesen a júliusi szanktorále három ünnepe – Szűz Mária látogatása (Visitatio BMV), Szent Margit és Mária Magdolna – zsolozsmájának részleteit őrizte meg. Az F 1226/1 fragmentumon a Johannes de Jenstejn által szerzett Exsurgens autem Maria história laudesének és második vesperásának antifónái olvashatók, versójának utolsó sorában a Margit-zsolozsmát indító rubrikával. A zsolozsma a következő, F 1225-ös töredéken folytatódik, s a harmadik fragmentum (F 1226/2) versóján ér véget a második vesperás Magnificat-antifónájával. A fennmaradó sorokban az Apostolok szétoszlásának nagyrészt rurikázott, a szentek közös anyagából vett tételei szerepelnek, az utolsó sorban pedig Mária Magdolna Celsi meriti vesperás-antifónája kezdődik el. Ez az antifóna kizárólag a középkori Magyarország peremterületi forrásaiból adatolható, töredékünkkel egyező dallama megtalálható a fent említett 14. századi brassói kottás breviáriumban (I F 69, p. 511).
Czagány Zsuzsa