A Váradi („Zalka”) antifonále töredéke.
A töredék a Nagyszombatban 1676-ban nyomtatott, Bársony György váradi, majd egri püspök szepességi ellenreformációs működéséhez köthető Directorium conscientiae borítójaként maradt fönn.
A hordozókönyv leírását lásd az alábbi katalógusban:
Oláh Róbert, A Tiszántúli Református Egyházkerületi Nagykönyvtár RMK-katalógusa. A Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények kiadványai, sorozatszerkesztő Bálint Ágnes, Gáborjáni Szabó Botond. Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények Debrecen, 2021, D 64.
Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a fragmentum a 15. század végi váradi díszkódexcsalád antifonále-kötetéből származik? Hiszen sem értékelhető szöveget, sem kottát nem őrzött meg. Hovatartozását a vonalazás és a hangjegyírás egyes elemeinek leolvasható méretei árulják el. A kotta vonalrendszerében két kottavonal távolsága 15 mm, amelyet az egy hangot jelölő kotta-alapegység, a rombusz alakú punctum teljesen kitölt. Ebből következően a kottaszisztéma teljes magassága 3×15, azaz 45 mm. A középkori Magyarország fennmaradt kottás kódexei közül ilyen belméretekkel egyedül a váradi székesegyház Filipec János püspök által megrendelt karkönyvei készültek (vö. Czagány Zsuzsa, Antiphonale Varadinense saec. XV, vol. I. Proprium de tempore, vol. II. Proprium de sanctis, vol. III. Tanulmányok / Essays, Musicalia Danubiana 26/1–3, Budapest, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, 2019). A méretek adta bizonyítékok sorát kiegészíthetjük a töredéken szerencsés módon megőrződött custos jellegzetes kvadrát formájával, jobb oldalán hosszan lefutó vékony szárával, enyhén a dupla keretvonal belső oldalához közelítő elhelyezésével. A custosnak ez a pozíciója különbözteti meg egymástól a váradi kódexcsaládon belül az antifonálét és a graduálét. Míg az antifonáléban inkább a vörös keretvonal bal széléhez esik közel az őrhang, a misekódexek fennmaradt töredékeiben középen, illetve enyhén jobbra helyezve találjuk.
Czagány Zsuzsa