Hiánytalan bifólió, gazdag énekanyaggal a pars temporalis (a Vízkereszt utáni évközi idő, Hetvenedvasárnap, Nagyböjt) zsolozsmáinak énekeivel. Notációját Szendrei Janka közép-francia kvadrátírásként határozta meg szakvéleményében, amely az őrzőhelyen, a töredéket tartalmazó borítékhoz mellékelt papírlapon olvasható. Ebben a kottatípusban a hangfejek a vonalrendszer bevezetése után négyszögetessé formálódtak: köztudott, hogy a közép-francia notáció a kvadrát hangjelzés legközvetlenebb előzménye. Az átalakulás az Arezzói Guido-féle szisztéma bevezetése után, a 11. század végén, majd a 12. században már megtörtént, s az így kialakult kvadrát kottaírás terjedt el a római egyház nyugati részén, fokozatosan kiszorítva a régi helybéli notációkat. A töredék hangjelzése tehát koránál fogva akár kvadrát notáció megjelöléssel is illethető, hisz igen nehéz megragadni az átmenetet a közép-francia és a kvadrát típus között.
Valójában nem a kottaírás, hanem a töredék tartalmának elemzése lebbenti fel a fátylat az egykori kódex használói közösségéről. A tételrend ugyanis a legapróbb részleteket illetően is megegyezik a ciszterci antifonálék tartalmával (lásd pl. A-Wn 1799** https://digital.onb.ac.at/RepViewer/viewer.faces?doc=DTL_2980646&order=1&view=SINGLE, D-KNd 1161 https://digital.dombibliothek-koeln.de/hs/content/zoom/210641). Különösen a matutínum responzóriumainak verzusai árulkodók.
A töredéken látható kottaíráshoz a proveniencia kapcsán még néhány megjegyzést tennénk. A fenti 12–13. századi összehasonlító források ugyanis a ciszterci notációval (egy különleges burgundiai rendi hangjelzéssel) íródtak (nem kvadrát kottával!), amely első pillantásra is felismerhető elegáns és finom vonalvezetéséről, hajlékony elemeiről (pl. a pes ívelt száráról, az s-alakú módosított neumáról, a cephalicusról). Bővebben erről lásd Solutor Marosszéki nyomán Szendrei Janka, „Van-e ciszterci hangjegyírás”, Magyar Zene 23, 1982, 129–137, 130. Az íráshagyomány meglehetősen gyors szétválásának az a magyarázata, hogy míg egyes kolostorokban (francia területről kiindulva pl. Portugáliában) hamar áttértek a korszerű kvadrát írásmódra, másokban az eredeti rendi kottát őrizték meg. Például Közép-Európában, ahol a rend sokáig ragaszkodott speciális burgundiai gyökerű notációjához, s csak annyiban korszerűsített, hogy egyre vastagabb vonalakkal írta (gotizálta) a neumákat. A ciszterciek (és a premontreiek) hangjelzése továbbá egyes közép-európai lokális vonalrendszeres notációk kialakításához (pl. a cseh notációhoz) is mintát nyújtott. Ugyanakkor a rajnai notáció termőterületén a ciszterciek a (szintén főleg francia gyökerű) rajnai notációt adaptálták, évszázadok után is megőrizve annak eredeti, kerekded karakterét. Itáliában pedig a ciszterci notáció olaszos stílusjegyeket olvasztott magába (lásd pl. Morimondo).
Mindezt figyelembe véve a fragmentum ciszterci kottaírását egy, a közép-francia notációterületen (Párizs környékén) működő kolostorban képzeljük el, esetleg mediterrán területen, hiszen a kvadrát notáció elterjedése ott szinte lépésben követte a franciát. Figyelmet érdemel a hangjelzésben tetten érhető néhány ciszterci s-alakú cephalius. Ezek bizonyítják, hogy a bifólión látható kottaírás még nem idomult teljesen a kvadrát notáció 13. század divatjához, azaz a két fólión látható kotta végső soron még rendi kottaírásként azonosítható.
Gilányi Gabriella