A korábban lefejtett töredéket egykori hordozójától elkülönítve, a többi, hajdan borítóként szolgáló fragmentummal együtt külön tékában őrzi az Egyetemi Könyvtár. A töredék őrzőtasakján följegyzett raktári jelzet – Hf 1306 – az eredeti hordozókönyvre utal, amely azonban ebben az esetben nem azonosítható teljes biztonsággal. Ezt a jelzetet ugyanis Baptista Mantuani 1576-ban megjelent négykötetes Opera omniájának a könyvtárban ma fellelhető három kötete (Tomus II, III, IV) egyformán viseli. A három kötet csupán antikva-jelzeteiben különbözik egymástól (Ant 2682, Ant 2683, Ant 2684). Mindhárom kötet az Egyetemi Könyvtár legrégibb, Antiquissima Turociensis állományához tartozik, amint erről a bennük található Societatis Jesu inscriptus Catalogo possessorbejegyzés tanúskodik. Beszerzésükre 1586-1589 között került sor, első katalogizálásuk pedig 1600-ban történt. A II. és III. kötet címlapján az említetten kívül a Collegii Turociensis és Selliensis Anno 1600 bejegyzés is szerepel, a IV. kötetben pedig ezek mellett (ezeket javítva) a nagyszombati rendház Tyrnaviensis 1632 inskripciója is megjelenik. A kötetek kivétel nélkül eredeti kötésüket viselik: fatáblás fehér bőrkötést két-két kapoccsal. Egyikük sem mutatja kódextöredék nyomát, s azt sem tudjuk megállapítani, melyik kötet mely részén lehetett volna szükség egyáltalán a pergamen kódexlapra. A könyvtár ősállományának rekonstrukciójához lásd Farkas Gábor Farkas, A nagyszombati egyetemi könyvtár az alapításkor, 1635, A Kárpát-medence koraújkori könyvtárai III, szerk. Monok István, Szeged, Scriptum Rt., 2001; Dümmerth Dezső, A budapesti Egyetemi Könyvtár gyűjteményének keletkezése, Magyar Könyvszemle 79 (1963) 43-58; Knapp Éva, „A budapesti Egyetemi Könyvtár 1635 előtti ősállományának negyven új kötete”, Librum evolvo: Eszme- és könyvtörténeti tanulmányok a XVI–XX. századból, Budapest, reciti, 2017, 225–254.
Czagány Zsuzsa