A töredéken Szent Benedek Fuit vir vitae venerabilis zsolozsmájának matutínumából olvashatók részletek, az első nokturnus 4. (utolsó) responzóriuma, a második nokturnus hat antifónája és első responzóriuma. A délnémet területek forrásaiból hiányzik a história, ellenben a kontinens más régióiban közismert és elterjedt volt (Esztergom is alkalmazta) – igaz, erős variánsok mutathatók ki a hagyományok között az énekválogatásban, -sorrendben. Úgy tűnik, a matutínum első nokturnusa (az emblematikus nyitó antifóna-sorozat) általában egységes (lásd pl. az esztergomi és a bencés hagyomány viszonylatát), ám a matutínumban előre haladva ez az egység egyre inkább megbomlik és egyre gyakoribbak az egyéni megoldások. A különbségek egy része a monasztikus-egyházmegyés források eltérő tételigényéből fakad: a monasztikus liturgiában ugyanis eggyel több responzóriumra és kétszer annyi, összesen hat antifónára volt szükség nokturnusonként. Az egyházmegyés zsolozsma az antifónák esetében a második három tételt olykor egyszerűen elhagyta, de válogathatott egyedi módon is a rendelkezésre álló nagyobb énekkészletből.
A fragmentumon olvasható zsolozsmarendszer tehát monasztikus hagyományra utal, ám az egyforma szerkezetű matutínum ellenére az összehasonlító vizsgálat nem talált olyan bencés forrást, ahol ugyanezek a sorrendek szerepelnének. Emiatt a bencés eredetet teljes meggyőződéssel elvethettük. Monasztikus zsolozsmát énekelt a szigorúan központosított ciszterci rend is, s a tartalmi összevetés itt teljes sikerrel is járt: tételről tételre a pergamen levélrész sorrendjét és válogatását olvastuk el valamennyi ciszterci antifonáléban. Ilyen összhang nem lehet a véletlen műve, a liturgikus tartalom önmagában is eldöntötte a proveniencia kérdését. (N. b. ugyanerre a következtetésre jutott Szendrei Janka is, akinek pár soros töredékleírása a palliumban található meg a lefejtett pergamen mellett).
A ciszterci eredetet erősíti meg a kvadrát notáció itt látható változata is. A rendalapításkor, azaz a 12. században egyénien kialakított, burgundi gyökerű notáció (ti. ez a ciszterci rend származási helye) a franciáknál ugyanis néhány évtized elteltével kvadrát notációvá alakult – a korábbi ún. francia, vagy közép-francia hangjegyírás mintájára. A töredék ezt a hangjelzést 14. század eleji formájában mutatja meg. Talán el is veszne a korabeli kvadrát notációk egész nyugati egyházra jellemző homogén nagy tömbjén belül, ha nem őrzött volna meg néhány régi maradványt, amely hovatartozásáról árulkodik. Egyes díszítőneumák, pl. a cephalicus még a ciszterci s-formához nyúlik vissza, holott a hasonló korú kvadrát notáció már nem tartalmaz módosított hangjegyeket.
A ciszterci hagyomány a dallamvariánsok tekintetében is egységes, ezt erősítette meg vizsgálatunk. Egy különleges ponton alkalmunk nyílt mind a dallami analógiákat, mind a külféle ciszterci hangjegyírás-formákat megvizsgálni. A Benedek-offícium második nokturnusának kezdő Domine non ascpicias responzóriumát egy alleluia-formula zárja le a levélen, későbbi bővítmény lehet. Ez a formula dallamilag teljesen azonos csaknem valamennyi ciszterci forrásban. Leírása a 13. századi reini antifonáléban (a-Wn 1799**, 132v) ékes példája az eredeti ciszterci notáció késői közép-európai továbbélésének (számos lengyel példa is kínálkozik, vö. http://cantus.ispan.pl/sources), a változás csak annyi, hogy a régi burgundiai íráselemek a gótikus tollkezelés hatására megvastagodnak: http://digital.onb.ac.at/RepViewer/viewer.faces?doc=DTL_2980646&order=1&view=SINGLE#.
A portugál alcobasai monostor 1200-ból való antifonáléjában (P-AR Res. Ms. 025) kvadrát hangjegyekkel írták ki a dallamokat, az alleluiát is: http://pemdatabase.eu/image/85463 Ez utóbbi forrás kvadrát szisztémája nem csak hangról hangra, hanem a neumaelosztás szempontjából is tökéletesen egybevág a töredék notációjával. A maradvány s-cephalicusok, strophicusok is ugyanott szerepelnek: ennél közelebbi hangjelzésanalógiát nem találtunk forrásunkhoz.
Megegyező dallamformula szerepel a Kanadában őrzött 16. századi Salzinnes—Leuveni antifonaléban is (CND-Hsmu M2149.L4), amely a ciszterci zsolozsma hosszú évszázados érintetlenségét bizonyítja. https://cantus.simssa.ca/manuscript/25/?folio%5B0%5D=188r&pageAlias=Folio%20188r A késői datálásból fakadhat, hogy az itt látható kvadrát kotta írója kigyomlálta a liquescens jeleket, így módosított neuma egyáltalán nem fordul elő a notációban.
Egy Kölnben őrzött ciszterci antifonáléban (D-KNd 1161) a margón szerepel ugyanez az alleluia-formula. A forrást Rajna-vidéki notációval írták le: https://digital.dombibliothek-koeln.de/hs/content/zoom/210577 Tudvalevő, hogy ezen a vidéken a ciszterciek gyorsan adaptálták a helyi íráshagyományt.
Az alleluia-formula egyetlen forrásban mutatott hosszabb-változatosabb alakot. A Milánó melletti Morimondo ciszterci apátság 12. századi antifonáléjában (F-Pn NAL 1412), amely a ciszterci notáció olaszos technikájú változatával íródott https://gallica.bnf.fr/ark:/12148/btv1b10033589v/f39.image Itt is a margón szerepel az alleluia. A dallami variáció talán csak az a kivétel, amely erősíti a szabályt: a ciszterciek hűséges és maradéktalan hagyománykövetését.
Töredékünk esetében a szűkebb proveniencia, a kolostor meghatározására nem vállalkozunk, hiszen a renden belül használt nagy notációs rendszerek is változatosak, nemhogy azok további, pl. kronológiai árnyalatai. A ciszterci kottaírások színes kavalkádjából a korábbi irodalom is csak a főbb irányzatokat ragadta meg (lásd Szendrei Janka, „Van-e ciszterci hangjegyírás”, Magyar Zene 23, 1982, 129 –137). A 14. századot követően még az alapvető típusok elkülönítése is problematikus, mivel a ciszterci írásmódok némelyike a helyben alkalmazott notációkhoz idomult, elmosva a határt egyházmegyés és rendi kotta között.
Gilányi Gabriella