A töredék egykori hordozókönyvének leírását lásd az MTA Könyvtárának online katalógusa (ALEPH) Régi könyvek – Ritka könyvek (RBK) állományában:
A könyvtári dokumentáció szerint a hordozót 1962-ben restaurálta Vörös Gyula. A restaurálás során 2 töredéket fejtettek le, illetve ki a kötésből (T 322, T 251), azonban csupán a nagyobbik, a borítóként szolgáló T 251 tartalma azonosítható. A kisebbik, azonosíthatatlan tartalmú, ám szintén kottás keskeny csík feltehetően egy másik kódexből származik. Leírásunkban csak a T 251 töredékkel foglalkozunk.
A töredéken fennmaradt vízkereszti matutínum-antifónák erősen diaton dallamúak, közelebb állnak a magyarországi ferences dallamváltozathoz, mint az egyházmegyés forrásokéhoz (lásd a Melodiarium online dallamtáblázatait: http://melodiarium.zti.hu/cantus-officii/antiphonae/). E megfigyelésnek ellentmond a rectón teljes állapotában hozzáférhető Tria sunt munera responzórium, amely viszont hangsúlyosan az esztergomi forrásokra jellemző pentaton dallamváltozatot őrzi. (vö. László Dobszay – Janka Szendrei ed., Responsories 1–2. Budapest: Balassi Kiadó, 2013, 1042). Elképzelhetőnek tartjuk ezért, hogy a töredék anyakódexének provenienciája a középkori Magyarország valamely – a notáció típusa alapján feltehetően északi – peremterületén keresendő.
Czagány Zsuzsa