A hordozókönyv a restaurálást és az eredetileg borítóként szolgáló pergamen töredék lefejtését követően nem kapott új kötést, de a csupaszon maradt előzéklapon halványan látszik a kottás töredék lenyomata. A könyvtest gerincét négy helyen keskeny pergamencsíkok erősítik, ezek azonban nem a lefejtett fragmentumok anyakódexéből származnak.
A töredék a Sacerdos in aeternum úrnapi zsolozsma első vesperásának részletét őrizte meg. Bár a nyitó antifóna (Sacerdos in aeternum) nem maradt fenn, jelenlétére az 1. tónusú zsoltárdifferencia, valamint a soron következő antifónák alapján következtethetünk.
A vesperásban szereplő responzórium (Sacerdos summus et verus) az európai hagyományban rendkívül ritka (ebben a funkcióban többnyire a Homo quidam fecit tételt találjuk). A Cornilloni Szent Julianna (1192/1193 – 1258) alkotásának tekintett liège-i Animarum cibus úrnapi offícium része. Ilyen funkcióban található a tongereni Onze-Lieve-Vrouw Kerk 12-14. századi liturgikus kompendiumában (Den Haag, Koninklijke Bibliotheek – Nationale Bibliotheek van Nederland, 70 E 4, f. 87r, lásd a CANTUS adatbázisban: http://cantus.uwaterloo.ca/source/123657). Tudomásunk szerint ezt a zsolozsmát cseh forrásban eddig nem sikerült azonosítani. A középkori európai és magyarországi források úrnapi offíciumairól bővebben vö: Sanda Anna, „Sapientia aedificavit”: Egy késő középkori ünnep kodifikációjának és zsolozsmaváltozatainak állomásai. In: Gilányi Gabriella – Kiss Gábor (szerk.) Zenetudományi Dolgozatok 2015-2016 : In memoriam Kiss Gábor. Budapest, MTA BTK Zenetudományi Intézet, (2018) pp. 61-88.
Gilányi Gabriella, Czagány Zsuzsa